Sokszor látok gyakorlókat óra előtt a matrac elején állni és ficeregni. Először nem értettem, hogy mégis mit toporognak egy helyben, olyan mintha ugrani készülnének vagy nem is tudom, vagy nem bírnak megmaradni egy helyben vagy mi van? Ez valami fura jógás szokás amit mindenki csinál amikor elmegy egy jógastúdióba, de igazából senki sem tudja miért csinálják?

Aztán egyszercsak azt vettem észre magamon, hogy énis toporgok meg rakosgatom a lábujjaimat a matracon. És hát basszus tök jól esett. Éreztem, tényleg éreztem az egész talpamat, a talajt a lábam alatt, a testem súlyát, ahogy hozzáér a taplam a talajhoz, ahogy valamiféle fura energia áramlik le és fel a talpamon keresztül.

És ez segített, hogy biztosabban, stabilabban álljak. Hogy létrejöjjön ez a láthatatlan mégis érezhető erő, kapcsolat köztem és a föld között. “Grounding”. “Rooting down”.

Az ászana gyakorlás végtére is ezt segíti, hogy biztosabbak legyünk, hogy kapcsolódjunk nemcsak a talajhoz amin állunk, hanem magunkhoz is. Hogy magunk legyünk a biztos alap. Nemcsak a jóga gyakorlásban, hanem az életben is.

…milyen messzire visz egy kis ujjgyakorlat