15-16 éves voltam, amikor először találkoztam a jógával. Akkoriban csak otthon gyakoroltam könyvből és minden reggel megcsináltam az 5 tibeti rítust. Úgy éreztem, hogy ettől sokkal jobban indul a napom. Emellett elég sokat edzettem, futottam. Majd később, az egyetem alatt eléggé felborult az addig megszokott életritmusom, a jógagyakorlás is háttérbe szorult. 

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor kezdtem eljárni jógaórákra. Kipróbáltam különböző óratípusokat, oktatókat és végül az ashtangánál kötöttem ki 2015-ben. Már az elején megfogalmazódott bennem, hogy nekem tetszik a jógaoktatás. Furcsán hangzik, de valahogy olyan szabadnak tűnt, főleg az irodai munka kötöttségeihez képest. Aztán ahogy egyre többet tapasztaltam, egyre inkább arra jöttem rá, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ami nem is baj, hiszen az egész élet a tanulásról szól. De elhatároztam, hogy belevágok, hiszen valahol el kell kezdeni.

2016-ben beiratkoztam a Mandala gerincjóga oktatóképzésére. A képzés vége felé pedig elkezdtem egy intenzív ashtanga programot a tanáromnál, ami nagyon megváltoztatta az életemet. Ez rendszeresítette a heti 5-6 ashtanga gyakorlásomat, szinte minden reggel 4-kor keltem és mentem gyakorolni. Nehéz volt, de mégis azt éreztem, hogy megéri. Minden egyes alkalommal úgy keltem fel a matracról, hogy tanultam valamit önmagammal kapcsolatban és sokszor töltött el a nyugalom és szeretet érzése. 

Én nem éreztem elsőre különösebben jónak magamat a jógában, főleg az ashtangában. Nem voltam erős vagy hajlékony, ami persze nem is számít, még ha akkor azt is hittem. Nekem a legtöbb póz nem jön könnyen, ami sokszor elkeserített, de egyben rájöttem arra is, hogy ez egy lehetőség arra, hogy tudatosabb legyen saját magammal kapcsolatban. Valahogy meg kell találni az elfogadás és a törekvés egyensúlyát az önszeretet keretein belül, a többi pedig jön magától a kitartó gyakorlással. Azt hiszem, hogy ettől lesz valaki “jó” gyakorló és nem attól, hogy mennyire szép a gyakorlatok kivitelezése.

Én ezt a hozzáállást képviselem és próbálom átadni az óráimon is. 

Számomra a jóga önismereti út, ami egyúttal segít megértőbbnek és elfogadóbbnak lennem másokkal is. Ez kihatással van az egész életemre, kapcsolataimra. 

Emellett a jógán keresztül kerültem kapcsolatba a hangterápiával is néhány éve. A jógával együtt is nagyon jól működik, hiszen egymás hatását erősítve képes az elmét elcsendesíteni és öngyógyító folyamatokat elindítani a testben. 2018 elején el is végeztem egy tanfolyamot, majd beszereztem néhány hangtálat és elkezdtem a hangterápiát magamon és a családtagjaimon, barátaimon. Aztán szép lassan kiterjesztettem, elkezdtem jógaórákon is használni, majd önálló csoportos hangfürdőket és egyéni kezeléseket tartani. 

Nekem személyesen is nagyon sokat segítettek és segítenek a tibeti hangtálak, megnyugtatnak, ellazítanak és feltöltenek a hangjaik és rezgéseik. Sokszor esténként leülök a földre a nagy tálam elé, rezgésbe hozom és lehunyt szemmel hagyom, hogy átjárjanak a hangok és rezgések. Ez nagyon megnyugtató tud lenni, főleg egy hosszú nap után. 

Az óráimon, a hangfürdőkön és a kezeléseken is a saját tapasztalaimat próbálom átadni, megosztani másokkal, mert tudom, hogy nekem nagyon sokat adott a jóga és a hangterápia is és hiszem, hogy másoknak is nagyon sokat tud segíteni. 

Várok mindenkit nagy szeretettel és lelkesedéssel, hogy megoszthassam azt, ami nekem olyan sokat jelent.