Palotás Réka, Hatha jóga, Gerincjóga

 app6549phnet


Palotás Réka

Hatha és Gerincjóga oktató

 

Felmondta az állását azért, hogy életét a jógának szentelhesse. Egy napon úgy döntött, hogy jógával kezdi az új évet. Így talált rá a Sankalpa Jógastúdióra. Ott is maradt. Fontos számára a csend és az, hogy az emberek kezébe valódi eszközöket adhasson.

 

Hány éve jógázol?


11 évvel ezelőtt voltam az első jóga órámon. Azóta jógázok kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Voltak időszakok amikor abbahagytam. Két és fél évvel ezelőtt találtam a Sankalpára véletlenül.

 

Véletlenül?


Egy Szilveszter után, interneten keresgéltem egy stúdiót, ami közel van hozzám, mert jógával akartam kezdeni az új évet. Megtaláltam ezt a helyet és utána valahogy “bedarált” a jóga. Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden nap jógázom. Ezzel párhuzamosan sokat olvastam, mert mélyebben érdekelt a jóga filozófiája.

 

Amikor rátaláltál a Sankalpára, akkor már oktató voltál?


Nem, nem voltam még oktató.  Amikor először beléptem ide, éreztem, hogy nagyon jó helyre kerültem. Ez egy mély, belső érzés volt, valami olyasmi, hogy hazataláltam… még ha furcsán is hangzik.  Aztán csak rendszeresen gyakoroltam itt és otthon. Meditációkra jártam és otthon is elkezdtem minden nap meditálni. Pár hónapra rá egy barátnőm hívta fel a figyelmemet egy oktatóképzésre és belevágtam.

 

A képzés itt végezted el a Sankalpában?


A Mandala Jógastúdióban végeztem. Először gerincjógát tanultam.  Akkoriban már biztos voltam abban, hogy nekem ez az utam, ezen szeretnék járni, mint gyakorló, ez az, ami valóban érdekel és fejlődést hoz számomra.

Gyorsan jött egymás után minden és valahogy könnyedén. Amikor befejeztem a képzést Alex meghívott ide oktatónak. Nagyon boldog voltam és megtisztelve éreztem magam. Nagy lendülettel kezdtem oktatni. Rá egy-két hónappal, ahogy indult a következő hatha jóga képzés, azonnal beiratkoztam. Ádámmal itt ismerkedtem meg, együtt végeztünk a Mandalában.

Most egy harmadik képzésre járok, Fasciális jógaterápiát tanulok, ami nagyon érdekes, imádom.

 

Pár szót mondanál erről a képzésről? Nagyon furcsa neve van.


A fascia a forma szerve, kötő- és támasztó szövet a testben, izompólyának is szokták fordítani némi egyszerűsítéssel, bár nem csak az izmok körül van és nem csak egy szinten. Összefüggő hálózatot alkot a testben, ami folyamatosan és dinamikusan változik, olyan, mint egy élő mátrix, nagyon érdekes. Ez a hálózat képes információt tárolni és kommunikálni az egész szervezettel. Egy érintéssel a test egészében változásokat lehet létrehozni ezen a rendszeren keresztül. A lényeg, hogy a testet egészben, egységként érdemes szemlélni, így a mozgást is, annak tudatában, hogy amikor valami mozog, az hatással van az egészre, ha nem mozog, meg kell nézni hol van az akadály.

 

Ezt a fajta új tudást bele fogod vinni az óráidba is?


Már most is használom. Folyamatosan továbbképzem magam és amit tanulok azt mindig beépítem a saját gyakorlásomba és az óráimba is.

 

Én úgy képzeltem eddig, hogy van egy séma és azt leadja az oktató. Tulajdonképpen akkor minden oktató beleadja magát, az egyéni tudását az óráiba.


Igen, ez természetes, de vannak sémák is, van egy alap felépítése az óráknak, például egy gerinc órának más, mint egy hathának.

 

Beszélnél erről a különbségről?


Igen, mindenképpen szerettem volna beszélni a gerincjóga és a hatha jóga kapcsolatáról.

A gerincjóga a hatha jóga gyakorlatain alapul, de nem használja minden eszközét. Németh Gergő kezdte el ezt oktatni, ő is fejlesztette ki a rendszert. Azt tapasztalta ugyanis, hogy sok embernek nehéz egy kezdő hatha óra, és szerintem ebben igaza van. Mi átlag európai emberek túl sokat ülünk széken, legtöbben nem vagyunk rugalmasak, be van esve a mellkasunk a sok előre görnyedéstől és nehézséget okoz akár öt percig is földön ülni. Hatha órákon van például pránajáma (nyers fordításban légzőgyakorlat) és meditáció, amit földön ülve végzünk. Ha valaki nem tud kényelmesen egyenes gerinccel a földön ülni, akkor ez lehetetlen.

Ezért a gerincjóga a hatha jógára előkészítő gyakorlatokból áll és a gerinc egészségének helyreállításán keresztül kezd el dolgozni a testtel.

Szerintem nagyon-nagyon jó mozgásforma azoknak, akik 8 órát ülnek egy irodában és szívesen mozognának valamit és oldanák a napi stresszt. Nekik ajánlanám a gerincjógát.

 

Mondtad, hogy 11 éve találkoztál először a jógával. Mi történt akkor?


Éppen állapotos voltam és elmentem egy kismama jógára, mert azt hallottam, hogy ez nagyon jó. És aztán jártam is, mert jó volt, tényleg.

 

Segített?


Segített, igen. Aztán jártam babás jógára is. Utána a saját gyakorlásom elmaradt egy időre, majd visszatértem, ezt meséltem.

 

A gyerekek miatt voltak a szünetek, vagy miért?


Azt hiszem, kevésbé voltam fontos magamnak, és mivel a gyerekek valóban sok törődést és velük töltött időt igényelnek természetesnek vettem, hogy magamra nem jut. Nem értettem, milyen fontos lenne, hogy foglalkozzak magammal, mert nekik is csak úgy tudok többet adni, ha én magam fejlődök. Visszatérve a “szünetekhez”, azért mindig mozogtam valamennyit és valamit, csak nem egyforma intenzitással.

 

Úgy látom, hogy sokan vannak így, hogy elkezdenek valami mozgásformát és abbahagyják, nem szánnak időt magukra.


Nem gondolnám, hogy haszontalanok voltak azok az időszakok amikor “hullámoztam”, mert biztos, nem lennék itt, nem így gondolkodnék ahogy, ha a sok-sok hullámzás nincs benne az életemben. Biztos, hogy kellett nekem.

Szerintem mindenkinek más az útja. Lehet, hogy valaki megismerkedik egy mozgásformával, beleszeret és azonnal rááll egy pályára. Az önmagával való foglalkozás, az önismeret útjára lép rá. Lehet, hogy valaki, úgy mint én, elkezdi, abbahagyja, elkezdi, abbahagyja és talán egyre mélyül. Nekem kellett egy bizonyos kor ahhoz, hogy ennyire komolyan gondoljam. Meg az is, hogy jobban lássam, mit ad a jóga.

 

Volt olyan tapasztalatod a jóga gyakorlása során, amit megemlítenél?


Ádám beszélt a csendről és azt hiszem, hogy nekem is, ha kiugró élményt keresek, akkor a csend tapasztalása az, ami először eszembe jut.

Talán kicsit extrovertált személyiség vagyok, éppen ezért a csendben való elmélyülés volt eddig a legnagyobb “húha-élményem”. Egy ilyen elvonuláson az ember egyáltalán nem kommunikál se szóval, se gesztusokkal, lehetőleg meditál, befelé figyel napokon át. Esetleg nem is eszik. Az első ilyen tapasztalatom alkalmával meglepődtem, milyen jól esik ez nekem, mivel előtte el se tudtam képzelni hogy fogom bírni. Nagyon-nagyon sokat adott a csend! Hosszú távon is. Úgy éreztem, hogy sok év alatt fel nem dolgozott dolgok tudtak belőlem kimosódni. Arra gondoltam, hogy miért nem csinálom ezt gyakrabban? Mit pörgök itt? Azóta többször is voltam csendelvonuláson.

Szerintem az emberek megnehezítik ezzel az életüket, hogy ki vannak téve a sok ingernek, de nincs idejük feldolgozni. Nekem ezt mutatta meg a csend,hogy ha szánok rá időt, minden feloldódik, egyszerűen megkönnyebbültem és a sok meditáció erőt adott, feltöltött. Megéreztem a belső erőm és amikor hazajöttem dupla-tripla energiával tudtam élni a mindennapokat. Azt gondolom, szükségem van a csendre. Nagyon szeretek egyedül lenni. Keresem azokat a helyzeteket, félnapokat, napokat, amikor egyedül, csendben tudok lenni.

 

Úgy tudom, hogy feladtad a munkahelyed és most már a jógának szenteled az életed.


Éreztem egy ideje, hogy ez az utam, de mivel családom van, ezért nem mertem egyik napról a másikra váltani. Időre volt szükségem ahhoz, hogy meglássam, csinálhatom azt amit valóban szeretek, amiért rajongok, ami motivál, és amivel remélem én is tudok másokat motiválni. Úgy érzem,hasznos dolgot csinálok és ez örömmel tölt el nap mint nap.

Egy irodában dolgoztam egyébként, nagyon kedves emberek között. Nem volt problémám a munkahelyemmel, de napról napra éreztem, hogy nem akarom az irodai munkát tovább csinálni. Ha ott maradok, megkeseredek. Nagyon-nagyon örülök, hogy így döntöttem.

Jó dolog, ha azt tudod csinálni, amit szeretsz és most kezdem nem érteni, hogy miért nem csinálja mindenki azt. Lehet, mert nem találja, mit szeret. Talán.

 

A gyermekeid átvesznek valamit abból amit csinálsz?


Nagyon remélem, hogy igen. Szoktam nekik relaxációt vezetni otthon. Meg néha jógáznak velem, vagy gyerekjógán. Már tudják az ászanák neveit és hajlékonyak, nincsenek még elrontva.

Nagyon fogékonyak a gyerekek. Otthon szoktunk csinálni szeretetkört. Ha valakit valami sérelem ér, akkor leülünk és együtt beszéljük meg, kibékülünk. Ki kell békülni, nem lehet haragban élni egymással. Elengedésről is szoktunk beszélgetni, meg arról, hogy mi nehéz nekik. A relaxációt imádják.

Az egyik lányom nagyon szereti a brahmari légzést. Ez a zümmögő légzés, az M hagnak a zengetése. Egyszer csak úgy eszembe jutott, amikor ő egy zaklatott állapotban volt és elkezdtem zümmögni, akkor odabújt a mellkasomhoz. Meg tudott nyugodni. Azóta ezt többször szoktuk csinálni. Van, hogy ő kéri, anya zümmögjél nekem. Tudja, hogy mi a jó neki.

 

A csapatról mondanál pár szót?


Úgy érzem, hogy mindenki nagyon lelkes és úgy látom, mindenki nagyon nyitott. Nyitottak vagyunk egymásra. Van erő a csapatban. Az emberekkel szeretnénk valamit elérni. A test szintjén, hogy könnyebb legyen a mozgás és fájdalommentes. Aztán,hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, átadni valamit a jógának a szellemiségéből, hogy legyenek eszközeik az élethez. Meg hogy nehéz helyzetekben tudjanak mihez nyúlni, meg tudják magukat nyugtatni például vagy erőt meríteni önmagukból. Biztos vagyok abban, hogy ha eljönnek egy-két jógaórára, az nagy előrelépés.

Szerintem ezt mindannyian így gondoljuk.