Kotroczóné Novák Hanna, Hatha jóga, Stresszoldó jóga

dsc 8228fbf


Kotroczóné Novák Hanna

Hatha és Stresszoldó Jóga oktató


Komoly betegségből gyógyította meg magát a jógaterápia, majd később a jóga gyakorlása által. A jógával megváltozott az élete, és ennek a lehetőségét szeretné átadni az óráira járóknak is. A Sankalpában azért tanít szívesen, mert itt valóban jógáznak az órákon, szó szerint.

Hány éve jógázol?


6 éve azt hiszem.

Itt a Sankalpában kezdted?


Igen, ide jöttem először. Akkor kezdtem el jógázni amikor táncoltam még. Jött egy elég súlyos betegség és nem volt abban az időszakban túl sok energiám ahhoz, hogy visszamenjek táncolni. Itt laktam szemben a stúdióval és egyszer csak arra gondoltam, hogy lejövök jógázni. Egy ideig párhuzamosan táncoltam és jógáztam, utána maradt csak a jóga. Balettoztam, majd átváltottam kortárs táncra és emellett kezdtem el egyre többet jógára járni és otthon is gyakorolni. A végén a táncot abbahagytam és maradt a jóga.


Hol végezted az oktatói képzést?


Itt a Sankalpában, Diószegi Ádámnál. Ádámhoz jöttem először órára is. Volt, hogy intenzíven jártam, volt időszak amikor kimaradt. Az elején nagyon sok stúdióba mentem, nem ragadtam le egynél. Folyamatosan váltogatom ma is. Nyilván van egy-két bázis ahova járok gyakorolni, de az a cél, hogy minél több helyre és minél több oktatóhoz eljussak.


Miért szerettél volna jógaoktató lenni?


Előbb végeztem a jógaterápiás képzést, mint a sima oktatóit. Igazából félig-meddig a jógaterápiás képzés hatására kezdtem el az oktatóit. Biztos voltam abban, hogy mivel nekem sokat segített, ezért valamit ebből én is szeretnék átadni.


Úgy voltam vele, hogy jó, elvégzem az oktatóit és majd egyszer oktatok, ha úgy hozza az élet. Az oktatóképzésen valahogy átkattant az egész: miért is csináltam eddig amit csináltam és miért nem azt csinálom ami én vagyok, ami belőlem jön?


És akkor léptem egy nagyot. Ez tavaly májusban volt. Levizsgáztam és azóta oktatok gyakorlatilag a vizsga napjától kezdve.


Van más is, amit csinálsz a jóga mellett? Dolgozol?


Nem, csak ezt csinálom. Voltak az elején bedolgozások és most is vannak megkeresések, de nem szívesen adnám oda az energiáimat, ha nem muszáj. Mindig kérdőjelként lebeg a fejemben, de már kezdem elengedni. Nyilván ez még egy kis idő, amíg az ember rájön, hogy megy-e vagy sem. Nehéz megtenni az első lépést.


A környezetemben mindenki alkalmazottként dolgozik. Gyakorlatilag ugyanazt csináltam mint az édesanyám és nekem ez volt a természetes. Amíg arra rájössz, hogy nem csak ezzel lehet létezni, hanem az összes tévhitet le lehet bontani, az azért jó nagy munka. Konkrétan még mindig tart, hogy az ember rájöjjön arra, hogy nem csak egy definíciója van a munkának amit beléd kódoltak, hanem igenis lehet a saját úton is menni.


Szerencsére a család maximálisan támogat. Az eddig munkahelyek ideig-óráig jók voltak, de egészségileg mindig megviseltek. Jól kerestem, jó pozíciókban, viszont az egészségem folyamatosan ráment.


Multinál dolgoztál?


Legutóbb multinál dolgoztam, igen. Eredetileg kutatóstatisztikus voltam, azután jött sok más pozíció. A munkahelyeim egyébként jók voltak, mindig szerettem azokat akikkel együtt dolgoztam, jó volt a fizetés, megbecsültek. Nem voltak rémséges munkaügyi történeteim. De azért ott volt az is, hogy nem 8 óra munka és nem 9 óra, hanem valahol 12-nél sem állt meg, az meg ugye szépen lassan felőrli az embert. Nekem volt egy fél éves időszakom amikor otthon voltam és nem tudtam gyakorlatilag semmit sem csinálni, annyira le voltam épülve.


A jóga segített a gyógyulásban?


Igen, fizikailag is, de tudatilag nagyon sokat. A jógaterápiás képzés nagyon sokat segített nekem. Elmozdultunk a fizikai szintről, voltak meditációs technikák is, meg egyáltalán a jógafilózófia. Ott álltak össze a puzzle-darabok, amiből aztán kijött az, hogy vannak olyan válaszok amiket az orvosok nem tudnak, itt pedig AHA élményszerűen, nyilvánvalóan kijött.


Nyilván nekem a betegséghez kapcsolódott az is, hogy pszichoterápiára jártam, tehát azért ott is volt egy bizonyos tudatosság ebbe az irányba, de igazából a jóga adott olyan eszközöket, melyeket önállóan is tudok használni és ebben továbbhaladni. Sokat tett hozzá minden szinten a gyógyuláshoz. A tudati szint döbbenetes különbség ahhoz képes amilyen volt. Folyamatos munka, aminek lehet, hogy soha nem lesz vége.


Annyi minden berögződést, félelmet kell lebontania az embernek magában, hogy tényleg életre szóló feladat.


A programokra gondolsz?


Igen, igen. Futnak az ember fejében, hogy ez így van, az úgy van és akkor ezeket szépen egyesével át kell nézni, hogy ez tényleg így van? Miért görcsölök olyan dolgon, ami nem is biztos, hogy úgy van?


A Sankalpában milyen órákat tartasz?


Jin és Stresszoldó jógát tartok. A Stresszoldó jóga kifejezetten olyan, hogy a hasi idegközpontot célozza meg, ami az immunrendszer szempontjából is fontos. Görcsök, feszültségek feloldása a hasi idegközpontban. Nagyon sok a légzőgyakorlat. Sok mindent beépítek abból amit tanultam a terápiás képzésen. Amikor sima Hatha-t oktatok, ott is. Az én óráim nem Jang túlsúlyú órák. Nyilván szoktunk arra is figyelni, hogy erősödjünk is, de az elsődleges szempont a befelé figyelés, megnyugvás, és az elengedések.


Milyen a Jin jóga?


A Jin jóga annyiban Hatha alapú, hogy az ászanákat a Hatha jógából veszi, viszont ízületekkel dolgozunk, nem izmokkal. Nincs bemelegítés, nincs igazítás, hosszú kitartások vannak. A hosszú kitartásnak az a lényege, hogy oldódjanak az ízületi feszültségek, távolodjanak egymástól a csontok és hogy kioldódjanak a testi blokkok is amik szintén valami tudati blokkot mutatnak. Abból is nagyon sok mindent lehet egyébként használni.


Csakra fókuszú Jin tanfolyamon tanulok jelenleg. A Jin órán kiemelten fontos figyelni a testi-tudati érzetekre. Más érzetek vannak egy mellkasnyitáskor és más egy előrehajlásokor. Egy-egy ilyen helyzetben szoktam mondani, hogy min érdemes elgondolkozni, mi az ami az ilyen testhelyzettel analóg élethelyzet. Ez segíti az elengedést, segíti a megnyílást. Ez is nagyon érdekes.


Mind a két tematikus óra azért jó, mert nem a rutin van benne, hanem folyamatosan egy lélektani munka is folyik közben. Ezért élvezem. Nyilván az is rányomja a bélyegét, hogy nekem aznap milyen a beállítódásom, mi az ami az én fókuszomban van és arra is kell reagálni, hogy akik eljönnek az órára, nekik mire van szükségük. Pont emiatt izgalmas.


Itt voltál először jógán. Emlékszel az első órára?


Az elsőre nem, de úgy az elejére igen. Akkor tudtam kiskorom óta először megcsinálni a hidat, de úgy tényleg nagyon szépen nyújtva. Arra emlékszem, hogy egy nagyon jó igazítást kaptam hozzá.


Sikerélmény volt alapvetően.


Elég nagy változás indult meg benned a jóga hatására.


Gyökeres változás, mondhatjuk, igen.


Amikor kezdődött a betegség akkor nagyon sok olyan mindennapi helyzet volt, amire ráismertem, hogy ezt nem így kellett volna és ezt jelzi a testem. Aztán az ember ahogy mélyebbre ás, akkor elkezdenek kipotyogni a csontvázak a szekrényből. Korábbi dolgokról is van szó és alapjaiban kell rendberakni a dolgokat. Nem csak éppen a hétre vagy hónapra vonatkozóan kell valamint változtatni.


Volt valamilyen különleges élményed, amit megosztanál?


Nekem elég sok van. (Nevet.) Amikor múltkor voltam Jin jógán (nem én tartottam), akkor voltak erős érzeteim. Azért örülök, hogy itt taníthatom, mert nekem igazából a Jin jógán volt az, amikor az ászanákban átélések jelentek meg. Meditációban, koncentrációs gyakorlatoknál szokott lenni még.


Most meditációs és relaxációs továbbképzésre is járok. Ez az időszak nagyon megterhelő. Akár álomban akár meditációban jönnek olyan dolgok, melyekkel az ember nehezen kezd valamit, viszont ott van mögötte a kontroll, szóval van kihez fordulnom. Kicsit ijesztők fizikai érzetek is felmerülnek, például amikor ülsz és azt hiszed, hogy csak ülsz a földön közben pedig elemelkedő érzeted van, vagy a csukott szemmel látás gyakorlatilag mindig előjön. Ilyenek vannak. De biztos majd jönnek még ilyenek idővel, de nem ettől jó a gyakorlás és nem ez határozza meg, hogy hogyan halad az ember. Ezek csak mellékhatások.


Milyen itt a Sankalpában a csapat szerinted?


Nekem mindig azért volt szimpatikus ez a hely, mert maga a vendégkör családias. Máshol ezt így nem tapasztaltam, hogy ennyire sokat tudunk együtt ülni és beszélgetni óra után, pedig már késő van és mindenki fáradt és hazamenne. Más stúdióban összetekerem a szőnyegemet, fogom magam és megyek. Nem ülök le teázgatni és beszélgetni. Itt pedig mindig egyértelmű volt már az elejétől, amikor még csak gyakorolni jártam ide, hogy családiasan leülünk és ez jól esik. Nincs az az érzésem, mint más helyeken, hogy menjen már mindenki haza, csak hazamehessen az oktató. Jól esik beszélgetni.


Családiasság jellemzi ezt a helyet, ami nekem nagyon szimpatikus. Ezért nem is szeretnék nagy stúdiókba menni. Nem érzem azt, hogy azt adnák, ami az egésznek a lényege. Mindig vannak elcsúszások, amit érez az ember, hogy jó ott voltam órán, de biztos, hogy erről kellene, hogy szóljon a jóga? Itt ez soha nem merült fel, hogy nem jógázunk szó szerint.


Úgy érzem, hogy a változások ellenére is sikerül ezt a szemléletet tartani.